Sok tesós fórumon téma, hogyan lehet felkészíteni a nagyobbat a kisebb érkezésére. Nos egy 15 hónapos esetében, szerintem a korrekt válasz a sehogy... De ez nem baj, mert legalább az ember nem ringatja magát hiú ábrándokba. 

Mindazonáltal mégiscsak vannak szembetűnő dolgok, például az egyre termetesebb hasam, meg a kifordult köldököm. Nagyfiam tehát megtanulta hogyha azt kérdezem tőle, hol van A? (A az öcskös neve lesz), akkor rámutasson kifordult köldökömre, és enyhén benyomja. Ugyanígy meg is simogatja a pocakomat, ha arra kérem, de ezt inkább irántam való gyöngédségként értelmezem, mintsem a büszke báty manifesztálódásaként. (azért jól esik)

Ezzel együtt igyekszem lehetőséget teremteni neki kisebb babákkal való találkozóra. Rendszeresen járunk olyan zárt anyukacsoportokba, ahol kisebb babák is megfordulnak, így megfigyelhetem Nagyfiam viselkedését társaságban, saját korabeli gyerekekkel és apróbb csemetékkel egyaránt. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a még nem elmozduló babákat elbűvölve nézi, és simogatni szeretné, míg a nagyobbakkal azért vannak csetepaték... Valami ilyesmire számítok egyébként, hogy öcskös onnantól válik igazán zavaró tényezővé, mikor helyet tud és akar majd változtatni, nagyjából 6-7 hónapos korától. 

Tehát Nagyfiam tesóra való felkészítését nem erőltetem túl, ezzel szemben nagy figyelmet fordítok az önállóságára. Ismét meg kell jegyeznem, ezen a téren Nagyfiam személyisége és adottságai kifejezetten előnyösek, bár nagyon ragaszkodó gyerek, végtelenül nyitott az emberekre, könnyen barátkozik, ahogy testi fejlettségben és motivációban is elől jár. Ezzel együtt, a következő dolgokra szerintem bármilyen jellemű gyereknél lehet törekedni, persze csak ha nekünk is jól esik. 

Amikben tehát én elhatároztam magam: Nagyfiam összeszoktatása Apával, három Nagyszülővel és egy Babyszitterrel. Soknak tűnhet, de valójában nem az. A nagyszülőkből kettő ugyanis dolgozik, a harmadiknak meg van másik 4 unokája, Apa pedig nyilván nincs mindig itthon. Így jött a képbe biztonságnak egy babyszitter. Természetesen utóbbi megszokása volt a legnehezebb. A babyszitter bizony egy idő és pénzigényes dolog, rendszeresen kell hívni, és sokáig jelen kell lenni mellette, hogy a gyerek megszokja és biztonságban érezze magát. (meg mi is)

Ha nem jött volna Ketteske az életünkbe, valószínűleg később gondolkodom el róla, pedig minél hamarabb van bevezetve, annál könnyebb szülőnek és gyereknek is. 

A babyszitter ugyanakkor pénz kérdés. Alternatívája lehet a magánbölcsi (hisz gyes mellett államit nem kezdhettek el), de ez ugyanúgy pénz, és ráadásul állandó betegség cunamival fenyeget, ami egy kistesó mellett nem előnyös. 

Sokan gondolják úgy, hogy a babyszitter arra való, mikor apa-anya színházba meg vacsorázni megy, tehát egy luxus. Én nem így látom, egyrészt szerintem nem luxus apának meg anyának sem kikapcsolódni, de mint fentebb írtam, az a babyszitter aki havi egyszer jön, legfeljebb a 6 év feletti gyerekekkel lesz el... Engem (az első időszakban) feltételezhetően abban fog kisegíteni, hogy néhány órácskát egyik vagy másik gyerekemmel egyedül töltsek, amit az adott gyermek alapvető lelki egészségének gondolok, főként a Nagyobb esetében, aki egyik napról a másikra a totális figyelemből a megosztott figyelem áldozatává válik. Ugyanakkor a saját mentális egészségemen is sokat fog dobni, ha egy-egy programra el tudok menni, ami két gyerekkel lehetetlen volna, eggyel viszont szuper jó kikapcsolódás mindkettőnknek.

A másik amiben letettem a voksom, az a szoptatás elhagyása Nagyfiamnál. Nagyon fontos, hogy ez nem az egyetlen út, van aki kifejezetten esküszik a tandem szoptatásra, azaz a két gyermek egyszerre való etetésére. Én ezt magamnál elképzelhetetlennek láttam, ráadásul Nagyfiam olyan boldogan rákapott a szilárdra, hogy valójában saját magát választotta el 11 hónaposan, amikor egy hajnalon már nem volt hajlandó cicizni, hiába ajánlottam fel, hanem az addigra bevezetett tejitalt kérte...

Több helyen olvastam, - és bizonyára nálunk is így volt -, hogy a tej íze megváltozik a várandósságtól. Ez bizonyára hozzásegített minket a szopi elhagyásához, de ennél fontosabb volt, hogy tudtam mit akarok és mit nem. 

Azt gondolom ez minden kardinális babás kérdésben így van. Amivel okosabb vagyok, mint az első gyerek megszületésekor, az az, hogy nem csak az elején kell komfortosnak lenni egy megoldással, de dinamikusan látni a jövőt, a növekvő kilókat egy ringatva altatott babánál, vagy az éjjeli szoptatást 36 hetes terhesen... 

Szóval az utóbbi verzió nálam túl volt a komfortzónán, ezért szépen lassan, a védőnővel egyeztetve, elkezdtem csökkenteni a szopikat, és nagyjából két hónap alatt, ahogy elmúlt a szeparációs időszak, és már nem jelentett lelki táplálékot a cici, szépen elhagytuk. 

Ugyanígy telepítettem ki Nagyfiamat az ágyamból, és szoktattam hozzá más felnőttek segítségéhez ha éjszaka ébredt, így ma már Apa is simán visszaaltatja - nyilván ehhez kellett egy hajlandóság Apa részéről is. 

Mindezen változások természetesen az én egyéni határaimhoz igazodnak, másnak talán más a fontos, egy dolog viszont mindenképpen megfontolandó: egy 15 hónapostól nem várhatod el, hogy a még meg nem érkezett tesóhoz alkalmazkodjon, a környezetedtől, felnőtt rokonaidtól és magadtól viszont igen, hogy készülj rá.