És kezdjük a száraz tényekénél.  Egy 14 hónapos kisfiú meg egy 32 hetes magzat (szintén fiú) mamája vagyok. Amióta publikus a második várandósságom, szinte mindenki, gyerekes vagy gyermektelen elhűlt arccal kommentálja: "hét nem lesz könnyű".  Legutóbb épp a játszin gurultam a fiam mellett, mikor egy 3-4 éves kisfiú Anyukája erősítette meg az állítást, nem lesz könnyű dolgom. Mivel nem láttam tesót, visszakérdeztem, hogy és náluk mennyi a korkülönbség, mire kiderült, hogy semennyi, mert neki egy van. 

Nos közeledve várandósságom végéhez, úgy döntöttem virtuálisan is rábólintok az elkerülhetetlenre, és tapasztalati úton járok utána a közkeletű vélekedésnek, meg minden egyéb sztereotípiának, ami a kis korkülönbségű gyerekvállalást övezi. Ez a blog maga a kísérlet része. Vajon lesz erőm folytatni, ha megszületett az öcskös? És ha igen, a bejegyzések olvashatóak lesznek-e, vagy a Mommy Brain gyorsan eluralkodik rajtam? Egyáltalán lehet-e árnyalni a "nehéz lesz" ítéletet, vagy szőröstül-bőröstül át kell adnunk magunkat a pusztulásnak, s ha igen, mennyi időre?

Előrebocsátom, kikerülhetetlenül bekövetkező hibáim és megoldásaim csupán a mi családi életünk forgatókönyvének tekinthető, más mozija biztosan nem így néz ki, de azért igyekszem majd hozni olvasmányaimból (facebook csoportok, gyereknevelési könyvek, stb.) némi adalékot, kitekintés gyanánt. 

Hosszú bejegyzésekkel nem számolok, profán kijelentésekkel viszont bizonyosan. Lássuk hát:)